Skip to main content

Fontos tudni az alvászavarról

dr simon marta 200x300Az alvászavar egy sokak számára kevésbé ismert betegség, amelyre egy teljes tudományos diszciplína épül. Hazánkban Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden és Győrben is találhatóak úgynevezett alváscentrumok, ahol a közgyógyellátás vagy magánrendelés keretei között elérhető ez az egészen speciális szakellátási forma a gyógyulni vágyó betegek számára.
A szakterület dimenzióiról, az ok-okozati összefüggésekről, a terápiás eljárásokról dr. Simon Márta neurológus szakorvost és szomnológust – alvásszakértőt – kérdeztük. - Milyen típusokba sorolhatóak az alvászavarral összefüggő problémák?
- Két nagyobb csoportba sorolhatjuk: az alvás folyamatának zavara (elalvási, átalvási zavar, ill. korai ébredés), valamint az ébrenlét zavara (nappali aluszékonyság, kóros kimerültség, homloklebeny deficit tünetek) Ezek természetesen csak tűnetek. A pontos diagnózis egy részletes anamnézis felállítását követően állapítható meg, melyet szükség szerint egy alvásvizsgálat egészít ki.
Rendkívül fontos, hogy az alvás folyamatának vannak-e kísérő tünete(i). Itt is megkülönböztetjük az éjszakai kísérő jelenségeket és a nappali tüneteket. Természetesen a beteg jellemzően a nappali tünetekkel szembesül, mint a kialvatlanság, aluszékonyság, erős fáradékonyság, valamint a homloklebeny funkciózavarok (memória és koncentráló képesség csökkenése, hangulat ingadozás, ingerlékenység).
Ezzel szemben az éjszakai tünetek a nem teljesen éber állapotnak köszönhetően nehezebben azonosíthatóak, illetve azon betegek, akik egyedül alszanak, nem kapnak visszajelzést a hálótársuktól az árulkodó jelekről, melynek következtében jobban oda kell figyelniük az egyéb jelzésekre. Mind az alvás, mind az ébrenlét zavarait változatos jelenségek kísérhetik: alvást kísérheti horkolás, lábrúgás, csapkodás, fogcsikorgatás, míg az ébrenléti jelenségek közé tartoznak többek között a fentebb részletezett homloklebeny tünetek, vagy narkolepsziás* betegeknél az érzelmi hatásra bekövetkező részleges vagy teljes izomtónus vesztés, amely leggyakrabban nevetés vagy düh hatására bekövetkező térd megrogyásban vagy fejbiccentésben nyilvánul meg. Szintén kevésbé közismert jelenség elalvási nehézségek esetén az alsó végtagokban jelentkező mozgatási késztetés (nyugtalan láb szindróma). Ennek a kényszeres mozgásnak az intenzitása napszaki ingadozást mutat, leggyakrabban nyugalmi állapotban jelentkezik megnehezítve az elalvást.

- Sokat lehet olvasni és hallani az alvási apnoéról és annak kockázatairól. Beszélne erről kicsit bővebben?
- Az alvási apnoé (alvás során a rendszertelen, időről időre abbamaradó légzés) egy szindróma, több típusú betegség gyűjtőfogalma. Megjelenése során árulkodó jel a tarkó és/vagy mellkas táji nyirkosság, reggeli szájszárazság, éjszakai vizelési inger, nyugtalan alvás. További kísérő tünet még a hangos horkantással történő ébredés. Ki kell emelni, hogy a horkolás önmagában még nem betegség, csak és kizárólag abban az esetben, ha a levegővételt hosszas szünetek szakaszolják. Ilyen esetekben a 6-8 órás (egyébként kielégítő óraszámú) alvást követően is nehezen ébred a beteg, nappal fáradékony és álmosságot tapasztal. Emellett előfordulhat, hogy a páciens reggel magasabb vérnyomásértéket mér, vagy tompa, főleg halántéktáji fejfájással ébred. Az elhangzottak jellemzően tünet együttesként jelennek meg, megerősítve a pontos diagnózis felállítását.
Munkánk során az esetek nagy többségében az apnoé típusú betegségekkel találkozunk, sokkal kisebb arányban fordul elő egyéb más alvási probléma, mint a nyugtalan láb szindróma, alvajárás, narkolepszia, paraszomnia (pl alvajárás, éjszakai felrettenés, alvási bénulás), éjszakai epilepszia.
Nem esett még szó a légzészavar okozta kockázatokról, amelyek kiemelik ennek az alvásprobléma jelentőségét. Több szempontból is kurrens betegség, elsősorban azért, mert növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Obstruktív apnoé fennállásakor például garatelzáródásról beszélünk, ami gátolja a szervezet elégséges oxigénellátását, ilyenkor a beteg felébred, hogy képes legyen átlélegezni a tüdejét rendezve ezzel a szervezet véroxigén szintjét. Ezek az ébredések egyébként úgynevezett mikro ébredések, a páciens maga ezekre nem is emlékszik, ilyenkor lehet segítség egy hálótárs, aki észleli a jelenséget.
Ezzel összefüggésben a betegség emelheti a vérnyomást, szívritmuszavart, szélsőséges esetben éjszakai szívhalált vagy agyi infarktust (stroke) okozhat, nem is beszélve arról, hogy felborítja az anyagcserét, és rontja az alvás minőségét, lassítva ezáltal a szervezet regenerációs folyamatait. A szakirodalomban súlyos alvás apnoéról abban az esetben beszélünk, ha alvásóránként több, mint harmincszor lép fel légzésnehézség.

- A tünetek ismeretében, az alvási probléma azonosítását követően hogyan tovább, milyen terápiás módszerek állnak rendelkezésre?
- Az ún. apnoe szűrés során a páciens egy otthoni vizsgáló műszert (pulzoximetria) helyez fel alvás során. Ez a műszer lehetőséget nyújt a súlyos alvási apnoe betegség igazolására, amely esetben rendszeres CPAP készülék (enyhe pozitív légúti nyomással a garatot nyitva tartva biztosítja a sikeres, erőlködés nélküli légvételt alvás közben) használata mellett a páciens gépjárművezetői engedélye meghosszabbítható.
Enyhe vagy közepesen súlyos apnoé esetén éjszakai harapásemelőt szoktunk alkalmazni, ami előrébb helyezi az állkapcsot mérsékelve ezáltal a garatszűkületet.
A hatáskörünkön túlmutató esetekben kérjük kardiológus, tüdőgyógyász szakorvos segítségét, végső esetben pedig beszélhetünk fül-orr-gégészeti műtétekről, de ennek részletei már az adott szakterületnek a privilégiuma, a mi feladatunk és felelősségünk ezen a ponton véget ér. Szerencsére az elmúlt évtizedek tudományos eredményeinek tükrében a közreműködő orvosi szakterületek elismerik az alvásvizsgálatok hasznosságát és hozzáadott értékét.

- Nem volt még szó a pszichés (be)hatásokra jelentkező alvászavarokról, összefoglalná ezeket?
- Tapasztalataink szerint a pszichés problémákkal küzdő páciensek ismerik fel leghamarabb magukon, hogy alvászavarral küzdenek. Lényeges megemlíteni, hogy a neurológusok az alvászavarok hátterében álló szervi okokra fókuszálnak, a probléma organikus részét vizsgálva.
Az álmatlanság hátterében nagyon gyakran egy klasszikus civilizációs ártalom áll, mely mentálisan gyakorol nyomást az abban szenvedő egyénre. Kevés testmozgás, stresszes magánélet és munkahelyi környezet, továbbá depresszív hangulat és az erős szorongás.
A gyógyulásukat az alváshigiénés szabályok érvényesítése, életmódváltás, valamint a pszichológus – pszichiáter szakember segítheti.

- Milyen jelentősége van a táplálkozásnak, a káros szenvedélyeknek és a sportnak az álmatlanságra?
- Nagyon sok. Az inszomniás** betegeknél fordul elő, hogy az esti órákban végeznek aktív mozgást, remélve, hogy a kifáradás segíti majd az elalvást, pedig ellenkező hatást vált ki. Célszerű esetükben korán kelni és már reggel megejteni az általuk preferált – lehetőleg aerob – mozgásformát. Aranyszabály, hogy a nappalok és az éjszakák egymásra ható folyamatok, egyik nem lehet harmonikus a másik nélkül, ennek megfelelően kell felépítenünk a napjainkat.
A táplálkozásra áttérve az esti nehéz étkezés megterheli az emésztésben közreműködő szerveinket, rengeteg energiát elvonva ezáltal a szervezettől, nem is beszélve azon betegek savtermelésének növekedéséről, akik egyébként is refluxban szenvednek. A nehéz elalvást és a rossz éjszakákat pedig csak tetézi az esti alkohol-bevitel. Az elalvást valóban segíti, de a lebomlás során a felszabaduló metabolitok felszínessé teszik az alvást és széttöredezik az alvási ciklust, valamint erősítik az alvási apnoé okozta kísérő tüneteket.
Az esti dohányzás a rossz alvók és az álmatlanságban szenvedő betegek esetében egy gyakori pótcselekvés, ami rendkívül rossz szokás. A nikotin önmagában az elalvás ellen „dolgozik” és rontja a légzésfunkciót, elalvás előtt 2-3 órával már célszerű mellőzni a dohányzást.
Általános megfigyelés az inszomniás betegek esetében az alvás higiéniás szabályok be nem tartása, mely nem más, mint egy fogmosáshoz hasonló rendszeresség. Ügyelni kell a (közel) azonos időben történő lefekvésre, és a megfelelő alvásidő biztosítására.

- Gyakran emlegetik, hogy az éjfél előtti órák a pihentetőek, ez egy valós megállapítás?
- Összességében azt lehet mondani, hogy igen. Az alvás egy ciklikusan változó folyamat, amely során fiziológiás esetben elalvás után egyre mélyülő majd fokozatosan felszínessé váló sorrendben jutunk el az első REM (rapid eye movement – gyors szemmozgás) fázisig. Így válik teljessé egy alvásciklus. Tartama átlagosan 90 perc, és egy éjszakai alvás során 4-6 alkalommal ismétlődik, jellemzően változó arányokkal:
az ún. lassú hullámú mély alvásfázis az alvás első harmadában dominál, az alvás hátralévő részében a mélyalvás fázisok hossza rövidül, az alvás fiziológiásan felszínesebbé válik, a REM fázisok tartama növekszik. Abban az esetben, ha az egyén bioritmusa úgy épül fel, hogy nappal végez munkát és éli az életét, aztán az esti – éjszakai órákban alszik, akkor ez az állítás igaz, mert a lassú hullámú alváshoz köthető regenerálódási folyamatok (pl. fehérjeszintézis, sejt újdonképződés, tanulási folyamatok során az emlékek rögzítése) döntően éjfél előtt mennek végbe, amely döntően az ún. növekedési hormon termelődéséhez köthető.

- Mi az oka annak, hogy különböző életkorokra más és más alvási szokások a jellemzőek?
- Ennek alapvetően élettani okai vannak. Az újszülöttek még képesek a napok 3/4 –ét alvással tölteni, aztán a kor előrehaladtával, idegrendszeri érési folyamatoknak köszönhetően egyre inkább csökken ez az óraszám, mígnem fiatal felnőttkorra beáll az ideális 6-8 órára. Az idős kor (60 éves kor felett) elérkezésével ismételten változik az alvásszerkezet, csökken az alvásigény, sokszor naponta akár 5-6 óra alvás is elegendő, valamint csökken a mély alvás tartama.
Tisztelt Doktornő! Köszönjük az interjút. További sok sikert kívánunk munkájához!
Dr. Simon Márta elérhetősége - http://www.medend.hu/munkatarsak/dr-simon-marta/
_____________________________
* A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, az ébrenlétet és az alvást is érintő bonyolult működési zavar. Az alvászavarok csoportjába tartozik, jellemzője, hogy az agy képtelen megfelelően szabályozni az alvási ciklusokat.
** Az inszomnia (latinos írásmóddal insomnia) pszichológiailag diagnosztizálható, kóros álmatlanság. Típusai: az elalvás zavarai. átalvási zavar (felborult bioritmus)